Gorilla, Watch My Dying, Yellow Spots,
2011. március 14., hétfő 20h
A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Belépő elővételben: 1300 Ft, a koncert napján: 1600 Ft.

Fotó: Kékes Szaffi

Stray Cats-frizurával headbangelni? Igen, lehet. Ezt bizonyítja be az A38 Hajó március 14-ei koncertje, ahol a súlyos metálzenék találkoznak a még súlyosabb pszicho- és horrorbillyvel. A Magyarországon igen ritkán koncertező, de nemzetközi szinten a legmagasabban jegyzett pszichobilly-trió, a Gorilla, a belezős rákenroll fúvosszekcióval és múmiával fellépő intézeti betegei, a Yellow Spots, illetve a hazai thrash legkomolyabb együttese, a Watch My Dying, valamint at Ektomorf- és Cadaveres-tagokból nemrég alakult death metal/grindcore szupergrupp, a Bloodiest ad egymásnak randevút, hogy bizonyítsa: keménységben nincs különbség a látszólag összeegyzetethetetlen műfajok között.

El kell ismerni, hogy a Gorillánál, ennél a súlyos pszichobilly triónál kevés keményebb banda van Magyarországon. Amikor először bukkantak fel a fesztiválszínpadokon, akkor egymást taposva pogóztak rájuk a punkok, a hardcore fanok és a metálosok. Ez a vastag riffekkel előadott, nagybőgővel és gyors tempókkal kísért muzsika bizony a megfelelő közegben jobban oda tud vágni, mint a Mayhem. Az idén 16 éves trió az évek során meghódította a nyugat-európai és a skandináv psychobilly színteret, de Japánban is adtak ki lemezt. Magyarországon ritkán adnak koncertet, ezért minden fellépésük kuriózumnak tekinthető.

A több mint tíz éve működő, Esztergomból indult Watch My Dying az elmúlt évtized alatt kétségkívül Magyarország legnépszerűbb thrash metal zenekarává lépett elő. Hihetetlen szívóssággal, munkabírással és nem utolsó sorban tehetséggel, elképesztő mennyiségű és minőségű koncerttel, fáradhatatlan szervezőmunkával jutott a csúcsra. Magabizots technikai tudás és látványos színpadi produkció: a Watch My Dyingnak nem kell szégyenkeznie, nemzetközi összehasonlításban sem, amit egyébként a számtalan európai és Egyesült Államok-beli meghívás is igazol.

Nem csupán a műfaj két nagy hazai ünnepét, a Stagedivingot, ileltve a WMD Fesztivált indította útjára, de közben klipek, három nagy- és megszámlálhatatlan kislemez, egy csokornyi videoklip, fellépés az MTV Ikonon a Tankcsapda tiszteletére: a WMD tényleg a legnépszerűbb, és nem mellesleg legpörgősebb zenekar a magyar thrash-színtéren.

Yellow Spots, azaz belezős rakendroll. Aki már látta a budapesti csapatot a színpadon, akkor tudja, hogy milyen ellenállhatatlan horror táncházat tudnak elővezetni. Nem véletlen, hogy azt tartja a fáma, hogy "Ezt a zenekart minden anyának meg kell hallgattatnia a lányával!" Az állandó tagok mellett véres rongyokba csomagolt múmiákkal és tépett ruházatú háttérénekesnőkkel fellépő zenekar fellépését mindig áthatja a véres fekete humor és az alkohollal olajozott jókedv. De fényezhetjük bárhogy, a legfrappánsabban mégis csak a tagok írnak magukról: "A magát csak "belezős rakkendroll" zenekarként számon tartó, budapesti illetékességű Yellow Spots egy abszurd rock&roll csapat morbid humorú szövegvilággal, nagybőgővel és fúvósokkal. Johnny Rotten fél liter paprikapálinka elfogyasztása után szodomizálja Fenyő Miklóst egy ledurrant, szocreál táncdalfesztiválon, az összefonódásból született gyermeket pedig Sade márki művein, Lucio Fulci B-kategóriás horrorfilmjein és Dreher Bakon nevelik. Így születik meg a "belezős rakkendroll", mint elviselhetetlen, dobhártyagyalázó műfaj. Lugosi Béla bekanalaz egy tál gulyást, belövi magának a morfiumot és Yellow Spots koncertre indul. Komár László már nem ilyen bátor. Csak zárt ajtó mögött, fülhallgatóval meri hallgatni a zenekar szerzeményeit, közben nyakkendőt köt és bakancsban táncol a tükör előtt."